Thomas Hylland Eriksen: A pillanat zsarnoksága. Fordította Vaskó Ildikó. Budapest: L’Harmattan, 2009. 236 oldal.

⠀

Vaskó Ildikó remek fordításában olvashatjuk magyarul Thomas Hylland Eriksen A pillanat zsarnoksága című szociálantropológiai művét, amely a technológia, a társadalom és a kultúra kapcsolatát tárja fel komplex összefüggésekkel, de könnyen érthető módon. Történelmi, gazdasági, politikai, szociológiai és antropológiai példái segítenek árnyaltabb képet kapni a 20. század jelentős eseményeiről, valamint az internet térhódításának mindent átalakító mivoltáról, központi témája pedig az információs társadalom, illetve az arra való átállással járó előnyök és félelmek bemutatása. Eriksen a dolgok folyamatos átalakulásából indul ki, ami a mindennapjaink részét képző technológiára és annak ránk gyakorolt hatására is igaz.

A 21. század kezdetét 1991-re teszi, amit három korszakalkotó eseménnyel támaszt alá: a Szovjetunió megszűnésével, Jugoszlávia felbomlásával (és az azt követő háborúkkal), valamint az internet kereskedelmi forgalomban való megjelenésével. A Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásával immár a keleti tömb is szabadon részesülhetett a technikai újításokban, ami részben hozzájárult az internet, általa pedig az információk gyors, szabad és széleskörű terjedéséhez. Ez jelenti az alapját az információs társadalomnak, amelyet Eriksen úgy definiál, mint „egy olyan társadalom, ahol a főtermék már az információ, nem pedig az ipari termék” és „ahol az információs technológia meghatározó tényezőnek számít minden termék esetében”. Ha ezek alapján az információt terméknek tekintjük, fennáll a túltermelés lehetősége is, amelynek következtében a túltermelt információval már nem tudunk mit kezdeni, nem lehet eladni – kifogyunk az információ hiányából. Az információs társadalom tagjainak fő problémája, hogy miként tudják kiszűrni a számunkra megfelelő információkat, amelyet tovább nehezít az információ mennyiségének exponenciális növekedése, „több és több üzenet száll harcba az egyre szűkebb helyért”, azonban az időnk csökken, és e tényezők hatására „a következő pillanat élősködik a mostanin”.

Ha az információ mellett a társadalom technológiai hátterét is vizsgáljuk, kitüntetett szerepet kap a technikai determinizmus, miszerint a technológiai változások automatikusan társadalmi változásokhoz vezetnek. Ugyanakkor nehéz megjósolni, hogy pontosan milyenek is lesznek ezek a változások. Ebben a kérdésben Eriksen a technikai determinizmus pártján áll, de hangsúlyozza, hogy a számszerűsíthető és igazolható változásokhoz a technikai újításoknak széles körben hozzáférhetőnek kell lenniük. Minél több az információ, annál nehezebb megítélnünk a korunkat és különbséget tennünk „jó” és „rossz” között. Ugyan Eriksen nem tér ki rá, de mindebben nemcsak a hasznos információ kiszűrése jelent problémát, hanem az álhírek felismerése is. Bármilyen információ szelektáláshoz szükség van az ehhez kellő tudásra, digitális környezetre és technikai eszközökre.

Az internet széleskörű terjedése a globalizáció felgyorsulását is magával vonja, amely még tovább gyorsítja az információ áramlását, hatására ütközik az érzékelhető és a nem érzékelhető világ. Érzékelhető a nemzetállamok szembenállása a globalista nézetekkel és a kulturális különbségekkel, míg nem érzékelhető a térbeli határok felbomlása. A „globális falu” metafora szerint az egész emberiség részt vesz a közös sorsunkról szóló hatalmas diskurzusban, amivel Paul Virillo szembe állítja a „globális várost”, amelyet a névtelenség és a dezintegráció jellemez: mindenki kommunikál mindenkivel, de valójában senki sem beszélget senkivel. Felmerül a kérdés, hogy a telekommunikáció és a műholdas kommunikáció által megvalósuló térbeli korlátok nélküli globalizáció milyen kulturális teret adhat a globális településeken élőknek, bár az alapvető kulturális ellentétek és különbségek feloldatlansága miatt egyelőre ez még sci-fi.

A pillanat zsarnoksága tehát a globalizáció, az információs társadalom és a technológia kapcsolatát mutatja be. Nem kísérel meg egyértelmű megoldásokat adni a problémákra, hiszen nem tisztje, és hiábavaló is volna. A könyv magyar kiadása óta is rohamosan nőtt a technikai eszközök fejlettsége és elterjedtsége, a közösségi média térhódítása – ezen eszközök és platformok pedig újabb problémákat generáltak az életünkben. Eriksen kiemeli a fejlett országokra egyre jellemzőbb hajszolt életritmus jelentőségét, amelyben egyre kevésbé tűnik fel a gyorsulás, bár ennek mértéke ez nagyban függ az egyén társadalomban betöltött pozíciójától, digitális kompetenciájától és attól is, hogy mennyire képes felfelé mobilizálni. A fenti kérdések iránt érdeklődők számára csak ajánlani tudom ezt az élvezetes és elgondolkodtató könyvet.

Nagy Krisztián Alex