705
post-template-default,single,single-post,postid-705,single-format-standard,wp-custom-logo,theme-stockholm,stockholm-core-2.3.2,woocommerce-no-js,tribe-no-js,tec-no-tickets-on-recurring,woolentor_current_theme_stockholm,select-theme-ver-9.0,ajax_updown_fade,page_not_loaded,,qode_footer_adv_responsiveness,qode_footer_adv_responsiveness_1024,qode_footer_adv_responsiveness_one_column,qode_menu_center,qode-mobile-logo-set,qode-elegant-product-list,qode-single-product-large-gallery-type,qode-single-product-thumbs-below,woolentor-empty-cart,wpb-js-composer js-comp-ver-6.7.0,vc_responsive,elementor-default,elementor-kit-2481,tribe-theme-stockholm

hónap verse // november

Egill Skallagrímsson

Strófa

 

Anyám azt mondotta,
hajót kéne vennem,
hajót s evezőket,
vikingekkel vízre szállni,
hajóorron állni,
gályát kormányozni,
kikötőbe futni,
embert kaszabolni.

 

 

Állítólag hétéves korában írta a költő.
Weöres Sándor és Károlyi Amy fordítása

Egill Skallagrímsson

Lausavísur

 

Þat mælti mín móðir,
at mér skyldi kaupa
fley ok fagrar árar,
fara á braut með víkingum,
standa upp í stafni,
stýra dýrum knerri,
halda svá til hafnar
hǫggva mann ok annan.

 

 

Egils saga, 40. fejezet