hónap verse // április
Edith Södergran
Alkony
Érkezik a hatalmas éj, gyapjas szakálla alatt
kedves mosollyal köszönti a fátyolos alkonyt.
A néma orgonabokrok mögé
mint ormótlan óriás vetül a park árnya.
A bájos orgonák álmos füllel hallgatnak,
álmukban a nap a földre száll…
De mit is tehet e titkokkal teli alkony az éber
gondolatok ellen, melyek észrevétlenül lopódznak elő…
(1916)
Pusztai-Varga Ildikó fordítása[/vc_column_text][/vc_column][vc_column width=”1/2″][vc_column_text]
Edith Södergran
Skymning
Natten kommer stor i sitt ulliga skägg
och ler ett helt leende åt det halvt beslöjade.
Oformligt jättelikt ur de stumma syrenerna
växer i skymningen parkens kontur.
De täcka syrenerna hava sömniga öron,
de drömma att solen stiger ned på jorden…
Vad kan en drömlik skymning mot alla vakna tankar
som osedda stjäla sig förbi…
(1916)
Edith Södergran: Triumf att finnas till. Stockholm: Bonniers, 1975, 52.